Naplóba írom minden gondolatom,
Szeretlek, de el nem mondhatom.
Ezért csak leírom százszor,
Ha tudnád, eszembe jutsz, de hányszor?

Nincsen annyi csillag az égen,
Mint ahányszor fáj a szívem nékem.
Te érted fáj, senki másért,
Fáj a szívem a boldogságért.

Naplómba írok minden pillanatot,
Ha az eső esik. ha a nap ragyog.
Melegít a napsugár, ha rád gondolok,
Szél nem éri szívemet, ha veled vagyok!

Naplómnak is vége, nem írom már többé,
Nem lehetsz enyém, fáj a szívem örökké.
Széttéptem a naplót, ne kínozzon engem,
De a szívemből sosem foglak elengedni, Téged!