Álmomban sírtál

Ma éjjel álmodtam veled,
Sírtál, de én fogtam kezed.
Úgy zokogtál, ahogy senki más,
Elért Téged egy újabb csalódás.

Dédelgetett álmod szinte szertefoszlott,
Az élet megint fájdalmat osztott.
Az álom, mit tápláltál, semmivé lett,
S Téged újra szomorúvá tett.

Fájt a szívem, hogy így láttalak Téged,
Mindent, de mindent megtettem volna érted.
A színpad, a csillogás csak egy délibáb volt,
Valóságról az élet nem dalolt.

Becsaptak Téged, s egyedül hagytak,
S búcsú ajándékként csak bánatot adtak.
Látod-látod, ettől féltettelek,
Dalolni akartál, megértettelek.

Tudtam mit jelent számodra ez az álmod,
Ha teljesül, az lesz a boldogságod.
Álmomban én sírtam veled,
Álmomban én fogtam a kezed.

Felébredtem, a párnám könnyes volt,
Odakint már a rigó dalolt.
Álom volt, mindez semmi más,
Sose érjen Téged csalódás!

 

By Published On: 2009. június 14.
[fusion_widget_area name=”avada-custom-sidebar-trttveg” title_size=”” title_color=”” hue=”” saturation=”” lightness=”” alpha=”” background_color=”” padding_top=”” padding_right=”” padding_bottom=”” padding_left=”” margin_top=”” margin_right=”” margin_bottom=”” margin_left=”” hide_on_mobile=”small-visibility,medium-visibility,large-visibility” class=”” id=”” /]