Már nem fáj annyira utánad a szívem,
Már nem folyik a könnyem Te érted.
Nem sírok már érted többet,
Hisz’ nem lesz attól nekem könnyebb…

Próbálok rád többet nem gondolni,
Próbálok többé semmit sem érezni.
Nem érezni irántad nagy szerelmet,
S nem érezni többé nagy félelmet.

Hogy Téged valaha elveszítelek,
Ó, nem! Az bizony nem lehet!
De mégis, el kell felejtenem Téged,
Hiába harcoltam érted…

Te kérted, hogy ne keresselek többé,
Bár tudtad, fájni fog szívem érted örökké…
Mégis Te kiléptél az én életemből,
De tudtad, könny fog fojni két szememből.

Ne félj, ma már nem fáj semmi,
Ma már tudok az egészen nevetni.
De már nem akarlak többé keresni Téged,
Már nem akarok sírni Te érted…

S ha egyszer mégis találkozunk,
Remélem, egymástól el nem fordulunk.
Mert ha többé barátok nem is leszünk,
Azért egymás ellenségei se legyünk.

A harag rossz tanácsadó, ezt elhiheted,
A legjobb, ha mindig a szíved követed.
Én is azt teszem, s azzal is látok,
S hiszem az igazira én is rátalálok.