Már nem fáj annyira a szívem érted,
Már nem érzem, hogy nélküled végem.
Igaz, úgy szerettelek, mint senkit soha,
De néha az élet oly mostoha.

Eleinte furcsa volt nélküled.
Fülemben csengett: ég veled!
Eszembe jutsz még néha napján.
Még hiányzol is oly ritkán.

De Te fütyültél arra, hogy mit akarok,
Én az élettől csak fájdalmat kapok
Persze ez már a múlt, s nem a jelen,
Már nem fáj utánad az én szívem.

Minden megy tovább újra nélküled,
Már én is azt mondom: ég veled!
Már nem gyötör utánad a keserű bánat,
De ha visszatérsz, én vissza várlak!