Azért, mert nem vagy enyém,
Ugyanúgy féltelek én.
A kudarctól, a fájdalomtól,
Mert most messze jársz a valóságtól.

Néhány éve sokat szenvedtél,
Talán már a haláltól is féltél.
De itt vagy, s meggyógyultál,
Teljesült az, amire vágytál.

Felépültél, s újra énekelsz,
De a titkos kérdésre nem felelsz.
Szívből akarod a színpadot?
Biztos, hogy ezt akarod?

Ne nekem válaszolj, csak magadnak felelj!
Ha nincs más vágyad, hát énekelj!
De értsd meg, hogy féltelek Téged.
Bármit megtennék érted.

De csodát én sem tudok tenni.
Csak veled sírni, vagy nevetni.
Félek, hogy álmod félúton megszakad.
Bár tudom, ilyet gondolni sem szabad.

Nem azért, mert undok akarok lenni.
Csak szeretnélek a rossztól megóvni.
A kudarctól, s a fájdalomtól,
Kérlek, ne szállj el a valóságtól.

Tudod, még mindig szeretlek.
Tiszta szívemből féltelek.
Tudom, sosem voltál enyém.
S azt is sosem leszek Tiéd.

De nem érdekel, csak boldog legyél végre!
Kérlek, gondolj az egészségre!
Nem akarom, hogy újra beteg legyél!
Azt akarom, hogy észre vegyél!

Nem akarom a rosszat Neked!
Féltelek, mégha nem is vagyok veled.
Félek, hogy nem fogod fel, amit mondok,
Csak ha netán előjöttek a gondok.

S ha netán feküdnél gyötörve a kudarctól.
Egy jó szóra még számíthatsz egy baráttól.
Én itt leszek, s melletted leszek,
Hogy boldoggá tegyelek, én mindent megteszek.