Mit jelentettem vajon neked?
Hisz igazából sosem voltam veled.
Mi késztetett arra, hogy újra felkeress?
S barátként továbbra, engem szeress?

Semmit nem értek, minden zavaros.
Szívemben valahogy minden fagyos.
Nem tudom, hogy tudnálak-e még bárhogy is szeretni.
Hisz eddig sem tudtalak igazán feledni.

Miért mondtam igent? Ezt magam sem tudom,
Csak remélem, hogy mégegyszer el nem bukom.
Nem is olyan régen még nagyon szerettelek,
De Te kértél, s sírva elengedtelek.

Egy darabot téptem ki magamból, s a helye nagyon fájt.
Újra magamhoz láncoltam a keserű magányt.
Mintha valaki meghalt volna, így éreztem én,
S azóta sem érzek már semmiféle reményt.

Hogy Te sem fogsz szeretni, ahogy szerettelek Téged,
Bár hiába harcoltam körömmel érted.
De más se fog már engem sosem szeretni,
Tán sosem fogok már boldogan nevetni.

De mégis igent mondtam, hogy kezdjük el újra,
S tekintsünk nevetve mindig a múltra.
De a múlt hagyott egy nagy sebet,
Hiába sírok, vagy nevetek majd veled.

De ki vagyok én számodra, hogy így is kellek neked?
Hiszen tudod, mint régen voltam nem leszek veled.
Sajnálom hidd el, hogy ezt kell mondanom,
De volt valaki, kiről le kellett mondanom.