Miért bűn, hogy szeretlek téged?
S kész lennék harcolni érted?
Miért bűn, hogy boldog akarok lenni…?
Tán bűn az, hogy boldoggá akarlak tenni?

Bűnös ember vagyok, én nem tagadom.
Az efféle bűnt elhagyni nem akarom.
Nem igaz, hogy bűn szeretni!
Igaz nagyon tud fájni, ha el kell feledni.

Akkor mi a baj velem, hogy nem akarsz szeretni?
S azt akarod, hogy eltudjalak engedni?
Szeretném már az igazat tudni,
Ki tudnék a világból futni.

Lassan már nem ér semmit az életem.
Körülvesz a magány, s a félelem.
Félek, hogy egyedül fogok maradni,
Félek, hogy így fogok majd örökre elaludni.

Nem lesz mellettem senki, aki fogja a kezemet,
Nem lesz senki, ki simogatja fejemet.
A bűnömmel majd kettesben maradok,
S az utolsó pillanatban is csak rád gondolok.