Megszerettelek. – mondtam neked,
Tudva, hogy már nem leszek veled.
Éreztem, hogy megszakadt valami,
Az időt már nem lehet visszafordítani.

Azt mondtad bánt a dolog, de mégis mi?
Nem bánthat az, hogy tudok szeretni!
Számít ez valamit? Úgysem akarsz engem!
Hiába ver hevesen érted a szívem.

Nem számít, hogy én mit érzek.
Ha boldog vagyok, mikor két szemedbe nézek.
Ha hallom lágyan búgó hangodat,
Ha megérintem gyönyörű arcodat.

Mindez már a múlt, s tán sosem látlak többé,
Hiába fáj a szívem talán örökké.
Elmúlik egyszer minden ami fáj,
Csak arra kérlek, néha gondolj rám!

Volt egy fiú, ki odavolt érted,
Kinek talán nem a külsejét nézted.
A lelke tiszta volt, s tudott szeretni,
De tudta, hogy egyszer téged el kell feledni.