Sírni tudnék, annyira vágyom rád,
Ha itt lennél velem, eltűnne a magány.
Mintha egy kőszikla nyomná agyon lelkemet,
Lángok mardossák szét testemet…

Te másé vagy és nem leszel enyém,
Hogy tiéd lehessek, nincs is rá remény…
Nem az vagy már, amilyennek megismertelek!
Nem az vagy már, akinek megszerettelek.

Csak ő van neked, s én már sehol sem vagyok.
Tőled szeretetet már nem annyit kapok…
Bárcsak rájönnél, hogy az igazi én vagyok neked!
Mikor minden fáj, én itt vagyok veled…

Nagyon hiányzik a „régi“ Adrienn,
Szinte megöl hiányod idebenn…
Kérlek, légy a régi, pont mint a régi szép időkben,
Pont, mint velem voltál a múlt esztendőben…

Fáj a lelkem, szinte alig bírom el…
Meddig fog fájni, s mikor múlik el?
Csak akkor fog elmúlni, ha itt leszel velem,
Szerelemből fogod két kezem…