A lelkem sír némán, bár nem potyog a könnyem.
Csak fáj a szívem, fáj a lelkem. Legbelül, itt benn.
Úgy vágyom én, hogy melletted ébredjek én,
Néha elhagy a fájó remény.

Ha tehetném, nem ezüstöt adnék,
Neked az égről minden csillagot lehoznék.
Mindent megadnék, hogy én a tiéd legyek,
De nélküled kell éljek, s egyedül lépkedek.

Minden karácsonyom magányos nélküled,
Nem vagy enyém, nem szeretsz engemet.
Bárcsak szeretnél, oly boldog lennék!
Örömömben én hozzád futnék.

Hozzád bújnék és csókolnálak téged,
A világot hoznám, ha kérnéd, megtenném érted…
Kérlek, légy enyém és szeress engem szívből,
Legyél nekem az ajándékom, odafenn a mennyből!