A lelkem sír némán
A lelkem sír némán, bár nem potyog a könnyem.
Csak fáj a szívem, fáj a lelkem. Legbelül, itt benn.
Úgy vágyom én, hogy melletted ébredjek én,
Néha elhagy a fájó remény.
Ha tehetném, nem ezüstöt adnék,
Neked az égről minden csillagot lehoznék.
Mindent megadnék, hogy én a tiéd legyek,
De nélküled kell éljek, s egyedül lépkedek.
Minden karácsonyom magányos nélküled,
Nem vagy enyém, nem szeretsz engemet.
Bárcsak szeretnél, oly boldog lennék!
Örömömben én hozzád futnék.
Hozzád bújnék és csókolnálak téged,
A világot hoznám, ha kérnéd, megtenném érted…
Kérlek, légy enyém és szeress engem szívből,
Legyél nekem az ajándékom, odafenn a mennyből!
[fusion_widget_area name=”avada-custom-sidebar-trttveg” title_size=”” title_color=”” hue=”” saturation=”” lightness=”” alpha=”” background_color=”” padding_top=”” padding_right=”” padding_bottom=”” padding_left=”” margin_top=”” margin_right=”” margin_bottom=”” margin_left=”” hide_on_mobile=”small-visibility,medium-visibility,large-visibility” class=”” id=”” /]
