Már úgy várom, hogy karomba zárjalak,
S szerető csókjaimmal elárasszalak.
Kívánom, hogy Te is szeress úgy, ahogy én,
Hisz Te is tudod, én is ezt szeretném!

Mit ér a szerelem, ha ez csupán plátói,
S ha a lány után a férfi csak vágyódik?
Én hidd el, hogy sohasem feledlek,
Amíg élek, csak Téged szeretlek!

Mindent megteszek, hogy enyém legyél,
De tudom, a boldogságról álmodozom én.
Ha mellettem döntesz,
Esküszöm soha nem bánod meg.

Büszke leszek rád, míg csak élek,
Mert hiszem, boldog leszek véled.
Mindent megteszek,
Hogy Te is így érezz!

Lehet, nem vagyok olyan, mint a többi férfi,
S nem tudok átlagosan élni.
Korlátaim, azok sajnos vannak,
De ha szeretsz igazán, akkor nem zavarnak.

De ha mégis, akkor nem illünk egybe,
De kérlek, a szívem ne törd össze!
Ha ez így van, mondd meg az igazat,
Mert tudom, akkor nem élhetünk boldogan!