Légy jó velem, s fogd meg a kezem,
S ha Te is szeretsz, ne engedd el sosem!
Mert ha elengeded, boldogtalanná válok,
S még egy ilyen nőt, mint Te sosem találok!

Szíved színarany, lelked hófehér,
Igaz, néha kemény, mint egy darabka jég.
De ez csak látszat, tudom én is,
A falat, mi körülvesz, lerombolom úgyis!

Mert mi a fal mögött van, egy igazi kincs,
Melyet eddig úgy hittem, hogy az nincs…
De nagyon is van, már én is látom!
Hogy a fal mögé „kerüljek”, már alig várom!

S ha elmondod mi bánt, én hallgatom,
Ne szégyelld a könnyet az arcodon!
Könnyedet letörlöm, s átölellek Téged,
Tudd meg, hogy mindent megteszek érted!

Hogy szíved ne fájjon már soha többé,
Légy boldog mindig, örökké!
S ha Te boldog vagy, én is az vagyok,
Veled tudom, az is maradok!