Barna haja, mély kék szeme,
Megígéz a tekintete.
Mégsem láthatom élőben Őt,
A csodás arcú, gyönyörű nőt…

Minden nap én róla álmodozom,
Tudom, talán hiába vágyakozom.
Más utakon jár, jól tudom én is,
De ez az érzés olyan jó mégis!

Ha álmaiban én is helyet kapnék,
A világ legboldogabb embere lennék!
A fellegekben járok, ha Ő rá gondolok,
Szomorú lenni nem is akarok!

Néha mégis szomorúvá válok,
Rá tudom, én sosem találok.
Barna haját, nem simíthatom,
Puha ajkát nem puszilhatom.

Mélykék szemét nem csodálhatom,
Őt talán én sosem láthatom.
Csak néhány kép, ennyi jutott nekem,
Olykor ezeket fájó szívvel nézhetem.

Mégsem akarom Őt elveszíteni
Senkit nem tudtam még ennyire szeretni!
Nem akarom, hogy másé legyen Ő,
Az a csodás szemű, gyönyörű nő!

Istenem kérlek, add Őt nekem!
Add, hogy Ő itt legyen velem!
Ígérem, vigyázok rá, mint a szemem fényére,
Ha rá nézek, elveszek szemének mélykék tükrében!