Ha veled vagyok, nem tudok önmagam lenni,
Igaz nem is akarok ez ellen tenni.
Ha szomorú is vagyok, boldoggá teszel,
Szívemben mindig itt leszel.

Ha veled vagyok, zavarba jövök.
Attól tartok, hogy összetörök.
Félek, hogy nem veszel komolyan.
Nélküled nem élek boldogan.

Mégis vágyik rád minden részem.
Szívemből szeretlek, ezt én érzem.
Csak Te vagy nekem minden álmom,
Te lennél a boldogságom.

Soha így még senkit nem szerettem,
Minden lányt én hamar elfeledtem.
De Téged bizony nem tudlak én.
A szívemben még él a remény.

Egyszer talán belémszeretsz,
S engem el már sosem feledsz.
Ajkad majd az ajkamhoz ér,
Mi nekem mindennél többet ér.

De ez bizony csak egy álom.
Én Te rád tán hiába vágyom.
Más utakon jársz, hol nem járok én,
Hogy Te is szeretsz nincs is remény…