Napról-napra egyre jobban szeretlek,
El többé én már nem engedlek!
Világba tudnám kiáltani, hogy szeretlek Téged!
Ha kell én tűzbe megyek érted!

Érzem, már Te is más vagy velem,
Igaz még nem fogod a kezem.
Érzem, már Neked is fontos vagyok,
Érzem már szeretetet kapok.

Mégha nem is szerelemből, akkor is jó érzés,
Egymás iránt már közös a féltés.
Nem hittem, hogy idáig eljutunk,
S hogy egymástól valamikor szeretetet kapunk.

Hisz’ eddig Te nem nagyon kerestél,
Egy perc alatt Te el is feledtél.
Érdemes volt küzdenem érted,
Hisz’ én most is nagyon szeretlek Téged!

Kegyeidért én tovább harcolok,
A küzdelmet érted fel nem adom!
Talán megnyerem ezt a nemes harcot,
S boldogan simíthatom gyönyörű, baba arcod.

S talán egyszer csókolhatom ajkadat,
Simíthatom szép barna hajadat.
Én leszek akkor a legboldogabb a világom,
Hisz’ megtalálom a boldogságom!