Miért küzdjek tovább, ha nem szeretsz?
S engem folyton csak sértegetsz…?
Miért jó az nekem, ha szenvedek?
S lassan én már elveszek…

Fáj, hogy ezt gondolod.
Mikor olvastam, azt hittem meghalok.
„Nem én vagyok a legjobb Neked”
Tudom mostmár sosem leszek veled…

A csillagokat adtam volna Neked,
De nem kellett Neked szinte sosem.
Folyton csak visszautasítottál,
S engem a bánatba sodortál…

Hónapokon át küzdöttem érted,
Mert még ma is szeretlek Téged.
De Te nem szeretsz, folyton csak elkeserítesz.
Egy perc alatt a bánatba repítesz.

Lassan itt az idő hogy elengedjelek,
S bár oly nehezen, de elfeledjelek.
Tudom, hogy nagyon-nagyon fog fájni,
De ezt a próbát is ki kell állni!

Légy boldog én azt kívánom Neked,
Én is igyekszem, de már nem veled…
Most fáj a búcsúzás, de túlélem.
Legalábbis nagyon remélem…