Én nem akartalak Téged csak szeretni.
S valamikor majd karommal ölelni…
Most itt vagyok, lelkileg összetörve,
A sírhatnéktól meggyötörve…

Mert Te voltál nekem minden álmom,
S Te voltál a boldogságom.
Egymásnak születtünk úgy éreztem én,
S abban hittem, talán van remény…

Kértem az Istent, hogy szeress belém,
S egyszer majd legyél enyém.
De már magam sem tudom, mi lenne a jó,
Mit érzel az nem szerelemből való…

Te engem sehogy sem szeretsz,
Hisz’ engem folyton csak sértegetsz.
Mondd meg hát mit tegyek én?
Vagy már kialudt minden fény?

Tudom, mindent elrontottam,
S tán a barátságot is szétromboltam.
Nem ezt akartam, elhiheted nekem,
Csak annyit, legyél itt velem…

Tudom, most legjobb lenne Téged elfeledni,
S ha oly nehezen is, egyszer elfeledni.
Volt egy lány, kit oly nagyon szerettem,
De a szerelméért hiába küzdöttem…