E világra nekem születtél,
Hogy majd engem szeressél.
Annyi mindenben hasonlítunk,
Hasonló az életutunk.

Bármilyen hihetetlen, Te nekem születtél,
Tudom eddig nem hiába szenvedtél…
Mint, ahogy én is: van miért élnem!
Úgy érzem van már reményem!

Hogy egyszer valaki engem szeret,
S tán soha el nem feled.
Boldogan nézhetek én a szemébe,
S kezem tehetem az Ő kezébe.

Csak hidd már el kérlek, nekem születtél!
Bár tudom, szenvedtél, de kérlek, szeressél!
Mert ha Te szeretsz, én boldog vagyok,
S veled tudom, az is maradok!