Tartozom egy vallomással, versben mondom el,
Minden szava igaz, ezt hidd csak bátran el!
Nem mondanám el, ha nem lenne valóság,
S nem lenne számomra is öröm, boldogság…

Emlékszel? Te mindent tudtál, megértettél. s nem bántottál.
Pedig miről szó volt, plátói volt csupán, azt hittem, mindennek vége talán…
Kár, hogy nem érzed, amit érzek én,
Hiába vágyom, és szeretném.

Elfogadom, a döntésedet, ez nem kérdés,
Persze rajongásom maradt, s a szerető féltés.
Fontos vagy nekem, ahogy soha senki,
De ha menned kell, sírva foglak elengedni…

Amíg vagy nekem, én boldog vagyok,
Talán egyszer az is maradok…
Egyszer talán megtalálom az én párom,
S még nagyobb lesz boldogságom.

Neked is ezt kívánom, tiszta szívből én,
Hogy boldog legyél, én is szeretném.
Versemnek most vége, már nem tudok mit írni,
Nincs más hátra csak a boldogságot remélni…