Nagy vágyam, hogy átöleljelek Téged,
Hisz’ már jó régóta harcolok érted.
Ez az álom éltet engemet!
Hisz’ nap, mint nap megdobogtatod szívemet!

Ha tudnád, mit érzek irántad én,
Hogy szeress, mennyire szeretném!
Talán teljesülni fog az álmom,
Mert most is Te vagy az én boldogságom!

Hosszan ölelnélek, s lágyan csókolnálak,
Szerető karjaimban órákig tartanálak…
Megmutatnám mennyire szeretlek,
Pici szívemből el nem engedlek…

Minden versem csak Te rólad szól,
Mert csodaszép mosolyod örökre elrabolt.
S az a kék szempár, mi oly gyönyörű,
Árad belőle a jóság, s a derű.

Hát nem csoda, hogy beléd szerettem én,
S hogy belém szeretsz, mindig van remény…