Már nem érzem a reményt…

Már nem érzem a reményt, hogy szeretni fogsz…
A színpadon Te hamarosan ragyogni fogsz.
Az egyik szemem sír, a másik nevet,
Bár igyekszem szívből örülni veled.

Minden percnek örülök, mit veled tölthetek,
Bár tudom szerelmet nem érezhetek…
Nem láncolhatlak magamhoz, akár egy rabot,
Élvezem minden percét amíg veled vagyok.

Nem várhatom, hogy add fel álmaidat,
Hogy teljesítsd a vágyaimat.
Kár hazudni magunknak, Te az álmaidnak élsz,
S azzal áltatod magad, hogy lovas herceget remélsz.

Pedig oka van, hogy egymást megismertük,
S mi egymást igazán megszerettük.
Kár, hogy Te nem úgy szeretsz, ahogy én Téged,
A szívemet adtam zálogba érted.

Hamarosan egy nagy színpadon fogsz énekelni,
Nélkülem fogsz boldogan élni.
Csak én fogom könnyezve hallgatni a dalodat,
Szép emléked, mi örökre megmarad…

By Published On: 2009. május 21.
[fusion_widget_area name=”avada-custom-sidebar-trttveg” title_size=”” title_color=”” hue=”” saturation=”” lightness=”” alpha=”” background_color=”” padding_top=”” padding_right=”” padding_bottom=”” padding_left=”” margin_top=”” margin_right=”” margin_bottom=”” margin_left=”” hide_on_mobile=”small-visibility,medium-visibility,large-visibility” class=”” id=”” /]