Leírni nem tudom…

Leírni nem tudom igazán,
Hogy szívem utánad mennyire fáj.
Fáj a szívem, csak úgy sajog.
Bánatomba szinte belehalok.

Te voltál a remény, s a boldogság.
De az életben nincs igazság.
Elhagytál, s töröltél életedből,
Könny mégsem tud folyni két szememből.

Nem tud folyni, csak ürességet érzek,
Sosem feledlek, amíg csak élek.
Elvesztettem a csatát, s háborút,
Nem maradt helyében csak bánat, s bú.

A háború már csak ilyen: áldozatok vannak.
Boldogságot tán már sosem kapnak.
Csak tudnám, miért vagyok önmagam ellensége?
S ezért nem jár csak síró ének.

Soha így nem szenvedtem, egy lány után sem,
Mától nem lesz boldog az életem sem.
De ne félj, nem tudok rád haragudni.
Bár ne kéne érted szenvedni.

Légy boldog, ezt kívánom én,
Legyen veled a boldog remény.
Talán egyszer elfeledlek Téged,
de még nagyon fáj a szívem érted.

Barátként valaha tudok rád nézni?
Veled szerettem volna csak boldogan élni.

 

By Published On: 2009. június 18.
[fusion_widget_area name=”avada-custom-sidebar-trttveg” title_size=”” title_color=”” hue=”” saturation=”” lightness=”” alpha=”” background_color=”” padding_top=”” padding_right=”” padding_bottom=”” padding_left=”” margin_top=”” margin_right=”” margin_bottom=”” margin_left=”” hide_on_mobile=”small-visibility,medium-visibility,large-visibility” class=”” id=”” /]