Csalódtam benned, mégpedig nagyot.
Én a sorstól csak pofont kapok.
Tudod, hogy szeretlek Téged,
Tudod, hogy harcoltam érted.

Te mégis mást csókoltál,
Te mégis máshoz bújtál.
S ezt jókedvűen le is írtad,
Magadban tartani miért nem bírtad?

Ez bizony övön aluli volt,
A bánat már így is bennem honolt.
S Te mégegyet tiportál rajtam.
Pedig én csak szeretni akartam!

Mondd meg nekem, miért tetted ezt velem?
Miért okoztál mégnagyobb fájdalmat nekem?
Mostmár nem hiszem el, hogy fontos voltam Neked!
Fáj a szívem, hogy már nem leszek veled..

Nem ezt érdemeltem Tőled.
Hiszen másképp dobogott a szívem érted.
Azon leszek, hogy kiheverjelek Téged,
S ne fájjon a szívem érted.