Csalódtam benned

Csalódtam benned, mégpedig nagyot.
Én a sorstól csak pofont kapok.
Tudod, hogy szeretlek Téged,
Tudod, hogy harcoltam érted.

Te mégis mást csókoltál,
Te mégis máshoz bújtál.
S ezt jókedvűen le is írtad,
Magadban tartani miért nem bírtad?

Ez bizony övön aluli volt,
A bánat már így is bennem honolt.
S Te mégegyet tiportál rajtam.
Pedig én csak szeretni akartam!

Mondd meg nekem, miért tetted ezt velem?
Miért okoztál mégnagyobb fájdalmat nekem?
Mostmár nem hiszem el, hogy fontos voltam Neked!
Fáj a szívem, hogy már nem leszek veled..

Nem ezt érdemeltem Tőled.
Hiszen másképp dobogott a szívem érted.
Azon leszek, hogy kiheverjelek Téged,
S ne fájjon a szívem érted.

By Published On: 2009. június 20.
[fusion_widget_area name=”avada-custom-sidebar-trttveg” title_size=”” title_color=”” hue=”” saturation=”” lightness=”” alpha=”” background_color=”” padding_top=”” padding_right=”” padding_bottom=”” padding_left=”” margin_top=”” margin_right=”” margin_bottom=”” margin_left=”” hide_on_mobile=”small-visibility,medium-visibility,large-visibility” class=”” id=”” /]