Két napja

Két napja, hogy elmentél tőlem,
Már két napja, hogy érted folyik könnyem.
Elmentél, s nem jössz vissza már,
Fáj a szívem érted. nagyon fáj…

Szeretnélek Téged újra visszakapni,
Nem akarok újra egyedül maradni!
Sivár az életem nélküled,
Míg voltál nekem, jó volt veled.

De két napja kiléptél az életemből,
Két napja kitépted magad a szívemből.
Szívemen egy nagy seb tátong,
De két szemed még mindig látom.

Hallom a hangod, s látom az arcodat,
Te töltöd ki minden gondolatomat.
Azt mondják, napról-napra jobb lesz,
S az élet egyszer boldoggá tesz.

Én már nem hiszek a boldogságban,
Hisz’ itt élek a valóságban.
A valóságban élek, nem az álomvilágban,
Nem élek most boldogságban.

Hány nap fog még eltelni a fájdalomban?
Hány évig élek még magányomban?
A kérdésekre nem tudom a választ,
Tőled most minden elválaszt.

Több száz kilométer választ el tőled,
Több száz könnycsepp folyik Teérted.
Miért nem lehetek már boldog én is?
Szerettelek, s most könnyezek mégis…

Visszaakarlak kapni, mert szeretlek Téged!
De bizony hiába küzdöttem érted…

 

By Published On: 2009. június 20.
[fusion_widget_area name=”avada-custom-sidebar-trttveg” title_size=”” title_color=”” hue=”” saturation=”” lightness=”” alpha=”” background_color=”” padding_top=”” padding_right=”” padding_bottom=”” padding_left=”” margin_top=”” margin_right=”” margin_bottom=”” margin_left=”” hide_on_mobile=”small-visibility,medium-visibility,large-visibility” class=”” id=”” /]