Annyira furcsa ez a történet,
Hogyan éltem meg a nagy szerelmet.
Csodálatos hat hónap áll mögöttem,
De keserű napok állnak előttem.

Volt egy lány, ki maga volt a tökély,
S hogy enyém lesz, bennem élt a remény.
Ez a lány csodaszép volt,
Minden versem csak róla szólt.

Sokmindenben hasonlított rám,
De szíve-lelke mégsem rám vár.
Olyan volt, mint én, sok közös volt bennünk,
Úgy éreztem, egy ütemben dobog a szívünk.

Szálltam a boldogságtól, ha rá gondoltam,
Örültem, ha csak egy percre is vele voltam.
Végig tudta, hogy szívből szeretem,
S érzéseit ki sosem nevetem.

Mégis játszott velem hat hónapon keresztül,
Kilépett életemből. Itt hagyott egyedül.
Nem értettem, hogy én hol rontottam el,
Hogy szívből szeretem, nem titkoltam el.

Miért is tettem volna? Hisz nem bűn szeretni!
Annál inkább nehéz elfeledni.
Most mégis én szenvedek, mint még soha.
Az élet velem miért ily’ mostoha?

Életem legnagyobb vesztesége volt Ő,
Ez a csodásnak hitt, énekesnő..
Tudom, hogy ennek így kellett lennie.
S tőlem örökre el kellett mennie.

Mégis szenvedek, ahogy még soha,
Mert az élet velem nagyon mostoha…