Ma újra hiányzol nekem,
Fáj a szívem, hogy nem vagy itt velem.
Kijelöltél magadnak egy bonyolult utat,
Arra mész, amit a szíved mutat.

De a szívedben nekem helyem nincs,
hiába voltál nekem a fénylő kincs…
De már nem vagy nekem, s hiányzol nagyon,
A boldogságot vissza nem kapom.

Te voltál nekem az igaz boldogság,
Mégha Te úgy is érzed, ez csak bolondság.
De már csak kérdések százai sorakoznak bennem,
Mondd, miért nem tudsz szeretni engem?

Miért nem férnek meg egymással én, s az álmaid?
Pedig én is tudtam teljesíteni a vágyaid!
Mi hiányzik belőlem, amire vágysz?
Mondd milyen a herceg, akire vársz?

Persze tudom, hogy tökéletes nem vagyok,
De hidd el, Neked mindent szívből adok.
S most hiányzol nekem, bármerre is járok,
Mióta elmentél, nyugalmat nem találok.

Próbálok tudatosan nem gondolni rád,
Mégis szívem titkon Téged vár.
Titkon azt várom, hogy mikor jössz újra,
S vezetsz engem a boldogság útra.

Mert amíg fél évig voltál nekem,
Ha sírtam is, de csillogott a szemem.
De már nem csillog, csak megfakultan néz,
Hisz’ nincs már velem a legédesebb méz…

Holnap egy új napra fogok ébredni,
S újra fogok boldogságot remélni.
Talán már hiányozni sem fogsz, úgy mint ma,
S talán holnap lesz egy boldogabb nap.