Várom a leveled

Várom a leveled, de nem írsz.
Várom a hívásod, de nem hívsz.
Hiányzol, de nem kereshetlek.
Tudom, ideje elfeledjelek.

Nem tudom, hogy jó ötlet-e azt elfelejteni,
Kit így szívből tudtam ennyire szeretni?
Szívből, önzetlenül szerettelek,
Boldog vagyok, hogy megismertelek.

De újra üresek a napjaim nélküled.
Fáj a szívem, hogy már nem vagyok veled.
Legalább tudnám, hogy boldogan élsz!
S ott ahol élsz, karriert remélsz.

Csak bánat ül két barna szememben.
Csak bánat ül szomorú szívemben.
Nem tudok már igazán nevetni,
Tudom jobb lenne Téged elfeledni.

De nem tudlak, várom, hogy írj.
Telefonom nézem, s várom, hogy hívj.
De nem írsz, nem hívsz, nélkülem vagy boldog,
De nélküled még a nap sem úgy ragyog.

Szerettem volna, hogy szeress belém,
Élt bennem a hiú remény.
De hiába reméltem, hiába vágytam,
A bánatra ismét rátaláltam.

By Published On: 2009. július 2.
[fusion_widget_area name=”avada-custom-sidebar-trttveg” title_size=”” title_color=”” hue=”” saturation=”” lightness=”” alpha=”” background_color=”” padding_top=”” padding_right=”” padding_bottom=”” padding_left=”” margin_top=”” margin_right=”” margin_bottom=”” margin_left=”” hide_on_mobile=”small-visibility,medium-visibility,large-visibility” class=”” id=”” /]