Nincsen olyan nap, hogy ne jutnál eszembe,
Emléked még itt él a szívemben.
Minden nap én gondolok még rád,
Szívem titkon most is visszavár.

Néha azt képzelem, ez egy rémálom.
Hogy felébredjek, hiába várom.
Felébredjek, s két karomba zárjalak,
Szerető csókokkal elárasszalak.

Füledbe suttogjam gyönyörű neved,
Érezzem, azt, ébren vagyok veled.
Nem álmodom, ébren vagyok,
Mégsem vagy velem, oly magányos vagyok.

Nem álom ez, hanem a valóság,
Nélküled nincsen boldogság.
Hiányzol, és gondolok én rád,
Tudom, hiába, de szívem visszavár.

Persze tudom, hiába várlak,
Emlékeimben szívembe zárlak.