Ha most felhívnál, hogy kezdjük el újra,
Szívemből a bánat rögtön el is múlna.
Abban a pillanatban a múltat elfelejteném,
Finom puha kezed el nem engedném.

Ha levelet írnál, s választ adnál mindenre,
Talán megnyugvást hoznál a szomorú szívembe.
Még most is hiányzol, nagyon-nagyon,
Hisz’ Te voltál nekem az igazi vagyon.

Hol lehetsz most? Mit csinálsz?
A hercegre, vagy kire vársz?
Hercegnek itt lettem volna én.
Még nem késő, úgy szeretném!

De hiába szeretném, nem lehetek a herceged,
Egyszer hiszem, el is feledlek.
Ha majd elfeledlek, én is megnyugszom,
S talán emléked nélkül, az éjszakát végig alszom.