Túl önzetlenül…

Túl önzetlenül szerettelek Téged,
S túl görcsösen harcoltam érted.
Itt rontottam el, tudom már én is,
A szép napokat köszönöm mégis!

S ha bántottál is csak fájt nagyon,
Néha úgy éreztem, inkább feladom.
De nem akartalak Téged elveszíteni,
Csak tiszta szívből igazán szeretni.

Az a fontos, hogy Te boldog legyél,
S az álmodért Te mindent megtegyél.
Miért nem tudtam kicsit önzőbb lenni?
Miért hagytalak elengedni?

Ez így volt helyes, én is tudom.
Nem leszel enyém, hiába akarom.
Két ember kell a boldogsághoz,
Az álom nem tartozik a valósághoz.

Már nincs értelme álmodozni sem.
Hisz’ az álom nem válik valóra úgysem.
Mert ha az álom egyszer valóra válna,
Akkor már a lelkem sem fájna.

 

By Published On: 2009. július 3.
[fusion_widget_area name=”avada-custom-sidebar-trttveg” title_size=”” title_color=”” hue=”” saturation=”” lightness=”” alpha=”” background_color=”” padding_top=”” padding_right=”” padding_bottom=”” padding_left=”” margin_top=”” margin_right=”” margin_bottom=”” margin_left=”” hide_on_mobile=”small-visibility,medium-visibility,large-visibility” class=”” id=”” /]