Ha most felhívnál…

Ha most felhívnál, hogy kezdjük el újra,
Szívemből a bánat rögtön el is múlna.
Abban a pillanatban a múltat elfelejteném,
Finom puha kezed el nem engedném.

Ha levelet írnál, s választ adnál mindenre,
Talán megnyugvást hoznál a szomorú szívembe.
Még most is hiányzol, nagyon-nagyon,
Hisz’ Te voltál nekem az igazi vagyon.

Hol lehetsz most? Mit csinálsz?
A hercegre, vagy kire vársz?
Hercegnek itt lettem volna én.
Még nem késő, úgy szeretném!

De hiába szeretném, nem lehetek a herceged,
Egyszer hiszem, el is feledlek.
Ha majd elfeledlek, én is megnyugszom,
S talán emléked nélkül, az éjszakát végig alszom.

By Published On: 2009. július 5.
[fusion_widget_area name=”avada-custom-sidebar-trttveg” title_size=”” title_color=”” hue=”” saturation=”” lightness=”” alpha=”” background_color=”” padding_top=”” padding_right=”” padding_bottom=”” padding_left=”” margin_top=”” margin_right=”” margin_bottom=”” margin_left=”” hide_on_mobile=”small-visibility,medium-visibility,large-visibility” class=”” id=”” /]