Sokszor eszembe jut, Neked mit nyújthattam volna?
Ha az a volna, ott nem lett volna.
De maradjunk a földön, hisz’ ez a valóság,
Mégha az élet nem is boldogság.

Nyújthattam volna sok-sok törődést,
Reggelente boldog ébredést.
Nyújthattam volna erőt, kitartást,
Éjjel pedig nyugodt alvást!

Vigyázhattam volna rád, ahogy senki másra,
Vigyáztam volna a boldogságra.
S ha könny fojt volna két szemedből, letöröltem volna,
Ha az a volna, ott nem lett volna.

S, hogy nekem mit nyújthattál volna?
Ha mindent felsorolnék, szemem könnybe borulna.
Boldog reggelt, s nyugodt éjszakát,
S a nehézségekben erőt, kitartást!

S ha könny fojt volna két szememből, letörölted volna,
S ha a volna nem volna, szívem virágba borulna.