Ha mégegyszer újra látnálak,
Két karomba már nem zárnálak.
Miért is zárnálak? Hisz’ nem szeretlek Téged!
Bár volt idő, hogy majd’ megörültem érted.

Volt idő, hogy nagyon szerettelek,
S bár bántottál, de el nem engedtelek.
Foggal-körömmel érted harcoltam,
De a harcot bizony csúnyán elbuktam.

Az élet megy tovább nélküled.
Már én is azt mondom: ég veled!
Új életet kezdtem, így is jó.
Mit érzek irántad, nem szerelemből való.

Mit érek azzal, ha a szerelem plátói?
Ez a szerelem nem valódi.
Csak egy fénykép voltál, és semmi más,
Nem voltál más, csak csalódás.

Egyszer tudom, eljön az én napom,
S akkor leszek csak boldog nagyon!
Az a lány majd szeretni fog engem!
Pici szíve dobogni fog értem!

Én is imádni fogom, jobban, mint bárkit!
S érte én is megteszek bármit!
Találd meg Te is kire vágysz,
Legyen valós személy, kire vársz.