Minden üres, mióta egyedül maradtam,
Azóta jót az élettől nem kaptam.
Olyan vagyok, mint egy kiszáradt folyó,
Nélküled már semmi sem jó.

Mi volt boldogság, hirtelen semmivé lett,
Az élet velem megint rosszat tett.
A folyóban sem csobog a víz,
Számban, mit érzek már csak keserű íz.

Nem vagyok boldog csak nagyon szomorú,
Úgy tűnik nem jut más, csak a bú.
Miért nem lehetek boldog egyszer én is?
Elhagytál, s visszajöjj, vágyom én mégis.

De a kiszáradt folyóban sincsenek már halak,
Engem is körülvesznek a néma falak.
Itt vagyok magányosan, mint kiszáradt folyó.
Mit érzek már, nem örömből való.

Leszek én még boldog valaha is?
Szeretni fognak engem valaha is?
Meddig várjak még a nagy Ő-re?
Az önzetlenül szeretni tudó nőre?

Ha meglelem az igazit, és boldog leszek,
A nőért kit szeretek, mindent megteszek!
Nem leszek már én sem kiszáradt folyó,
Szerelmem majd igazán lesz szívből való.