Keresem az igazit, de meg nem találom,
Csak én vagyok egyedül, én és a magányom.
Miért olyan nagy kérés, hogy valaki szeressen?
Velem együtt sírjon, s nevessen?

Minden lány csak azt mondja: értékes vagyok.
Tán ez a legtöbb a sorstól amit kaphatok.
De miért nem mondja egy legalább, hogy kedvellek Téged
S megdobbant a szívem Teérted?

Úgy fáj a lelkem, hogy senki sem szeret,
Mi szívemben van, bánat, és űr elegy.
Volt egy lány, kit én szerettem igazán,
Hiánya még mindig most is néha fáj.

Ő sem szeretett, csak azt mondta értékes vagyok,
De ez minden amit Neked adhatók.
Ez nekem nem vigasz, sőt már szinte teher,
Mely néha engem nagyon-nagyon lever.

Miért baj az, hogy boldog akarok lenni?
Csak fáj, hogy még magammal sem tudok csodát tenni.
Mert ha tudnék, akkor most boldog lennék,
Az örömtől én repülnék, szállnék.