Elmúlt, vége lett.
A szívemben is valami elrepedt.
Így, mint Téged senkit nem szerettem,
Hiányodat nagyon megszenvedtem.

Idegenné lettél, s ez annyira bánt,
Néha még lelkem érted kiált.
Nem kéne, tudom, hisz’ mindennek vége.
Bánatomra, vagy szerencsémre?

Nem bántam meg, hogy szerettelek Téged!
De felesleges volt harcolnom érted.
A kettő tudom ellent mond egymásnak,
Mint az éjszaka a vakító ragyogásnak.

Nem gyűlöllek Téged, ezt Te is jól tudod.
Mégha felfogni ezt nem is akarod.
De ha nem harcolok érted, nem szeretek beléd,
Igaz a szerelemhez egy pillanat is elég.

De ez a pillanat nálad nem jött el,
Nem is igazán törődtél efféle jövővel.
Értem én, hogy nem akartál szeretni,
Csak azt nem, nekem miért kellett szenvedni?

Már nem érdekel, így kellett lennie,
Volt egy srác, kinek elkellett felednie.
El akarlak feledni mindörökre Téged!
Idegenné váltál, már nem harcolok érted.