Jó lenne, ha értenéd, mi az amit érzek,
Jó lenne ha tudnád, már semmit se remélek.
Nem akarlak szeretni, mert úgysincs értelme,
Hogy mit akar a szív, nem érti az elme.

Egykoron régen nagyon szerettelek,
Te nem szerettél, így elengedtelek.
Titkon én azt hittem, barátom maradtál,
Mégha egyszer már a szívembe is martál.

Finoman, körítve közölted velem,
Sosem leszel az igazi nagy Ő nekem!
Megértettem, mert úgysem tehettem mást,
El kellett viselnem az újabb csalódást.

Szeretnélek örökre kitörölni Téged,
Mégha sokáig fájni is fog a szívem érted.
A Jóistentől én csak annyit kérek én,
Hogy sose hagyjon el engem a remény.

Legyél Te is boldog, amilyen szeretnél,
De örülnék ha engem el sosem felednél.
Hogy volt egy srác, ki Téged nagyon szeretett,
Ki érted, hogy viszontszeresd, mindent megtett.

Én sem feledlek el sohasem Téged,
Bár volt idő, hogy vert a szívem érted.
Ki akarlak törölni, de nem akarlak feledni,
Hát ezt meg ki érti? Hogy sikerül valaha csak merem remélni.