Sosem vágytam gazdagságra,
Csak az igaz boldogságra.
Mégis olyan ez, mint egy álom,
Mert nem lelem a boldogságom.

S ha néha örömkönny is hullt,
Szívem mindig gyászba borult.
Gyászoltam a nem létező énemet,
Sokan nem értették tekintetemet.

A tekintetben ott a vágyakozás,
Az őszinte valós gondolkodás.
Sosem ringattam magam nem létező világba,
Nem hajszoltam magam hamis boldogságba.

Mi jó abban, ha elképzelem a boldogságot?
Attól még nem változtatom meg a valóságot!
Én, én vagyok, nem tudok mást tenni,
De mégis úgy szeretnék boldog lenni!