Néha nehéz, de meg kell tennünk,
A múltat el kell végleg engednünk.
Szeretném azt hinni, ez teljesen egyszerű,
De ez nem igaz, már-már rémálom szerű.

Volt valaki, kit mindennél jobban szerettem,
S bár sok ideje már, de el nem feledtem.
Talán nem is akartam, ez is lehetséges,
Fáj, hogy nem lett enyém, ez nem is kétséges.

De nem nyalogathatom folyton a sebem,
Sosem lesz enyém, bárhogy is szeretem.
Nem tudom szeretném-e, ha még visszajönne hozzám?
Tudnám szeretni, kiért szívem úgy fájt?

Szeretném azt mondani, hogy nem, dehogyis!
Hisz’ a szívem mást mondana úgyis!
De a múltat ideje elengedni,
Hogy egyszer valaki mást mégjobban tudjak szeretni.