Vágyom rá, hogy valaki szeressen,
S velem együtt boldogan nevessen.
Szeretnék már én is boldogan nevetni,
S egy barna lányt végre elfeledni.

Tudom persze ez nem ilyen egyszerű!
Az álom gyakran oly meseszerű!
A mesében sincsen csak tiszta boldogság.
Néha amik történnek, merő bolondság!

Mégis ha az élet kegyes lenne velem,
Küldené már a szerelmet nekem.
Szeretném újra érezni, azt amit régen,
Mikor a boldogság madara repkedett az égen!

Mégis a Jó Istentől azt kérem én,
Sose haljon meg hát ez a remény!
Legyen egy lány, aki engem viszont szeret,
Ki velem együtt boldogan nevet!