Más karjában látlak boldogan nevetni,
Szeretnélek téged végleg elfeledni.
De nem tudlak én, pedig vágyom rá,
Akkor nem érezném az űrt, s a magányt.

Milyen lehet a csókod? Ízlelni már sosem fogom,
Bár eszemmel már nem is akarom…
Biztos olyan, akár a méz!
Mással látni, miért nehéz?

Látod? Össze vagyok zavarodva!
Bár már nem vagyok beléd habarodva…
Csak fáj, hogy mással látlak most is téged.
Hiányozni fogsz, amíg csak élek.

Az a csók nekem járt volna!
Akkor a bánat nem a lelkemig hatolna!
De nem engem csókoltál, mert nem reám vártál,
Megkaptad őt, akire vágytál.

Hogy milyen érzés, sose tudd meg!
A lelkem szinte beleremeg!
Legyetek boldogok, ezt kívánom neked,
De ne haragudj, hogy még álmodom veled!