Oly jó lenne boldogan…

Oly jó lenne már két lábamra állni,
S boldogan anyám karjaiban táncolni.
Már 21 éve, hogy a világon vagyok,
De még most sem teljesült az én nagy álmom.

Pedig szinte bármit megadnék, mit e dolog kíván!
Csak a két lábamon had járjak már!
Sikerült már egy pár embernek,
Hogy a gyógyulás útjára léphettek.

Miért ne sikerülhetne nekem is?
Akkor boldogan élhetnék én is!
Boldogan kiálthatnám: meggyógyultam!
Többé már nem kell élnem nyomorékan!

A lelkemben is virágok nyílnának,
De már kifizettem érte a fájdalmas árat.
A fizikai, s lelki szenvedés
Hozná nekem a boldog ébredést.

S, hogy e verset írom,
Lelki szemeim előtt magamat látom.
Ahogy mankóval boldogan bicegek,
S közben még boldogabban nevetek.

S ha a vágyam teljesülne,
A lelkem többé nem csüggedne.
S ha ez nem csak álom lenne,
A szívem is lassabban verne.

By Published On: 2005. június 3.
[fusion_widget_area name=”avada-custom-sidebar-trttveg” title_size=”” title_color=”” hue=”” saturation=”” lightness=”” alpha=”” background_color=”” padding_top=”” padding_right=”” padding_bottom=”” padding_left=”” margin_top=”” margin_right=”” margin_bottom=”” margin_left=”” hide_on_mobile=”small-visibility,medium-visibility,large-visibility” class=”” id=”” /]