Bánat
Fáradt vagyok, sírni tudnék…
Szívem szerint útra kelnék…
Bele egyedül a nagyvilágba,
El innen a boldogságba.
De hol a boldogság? Nem találom!
Megpihenni ott, arra vágyom.
Minden álmom szertefoszlott,
Az életem összeomlott…
Csak a kilátástalanság, mi átölel,
Mint gonosz szempár engem figyel.
Mi lesz holnap, sőt ma mi lesz?
Boldoggá engem mi és ki tesz?
Sajnálom önmagam, sebeim nyalogatom,
A kérdésekre a választ most is halogatom…
Nincs már remény, meghalt régen,
Mint meteorit, elégett az égen…
Nem akarok már ebben így élni…
Nem akarok a holnaptól félni…
Nem jó így, mert boldogtalan vagyok,
Ha nem történik csoda, az is maradok.
[fusion_widget_area name=”avada-custom-sidebar-trttveg” title_size=”” title_color=”” hue=”” saturation=”” lightness=”” alpha=”” background_color=”” padding_top=”” padding_right=”” padding_bottom=”” padding_left=”” margin_top=”” margin_right=”” margin_bottom=”” margin_left=”” hide_on_mobile=”small-visibility,medium-visibility,large-visibility” class=”” id=”” /]
