Emlékszem a napra
Emlékszem a napra, mikor nekem írtál,
Hosszú barna hajadtól, boldogan megváltál.
Nem hagytad a kukába dobni gyönyörű hajad,
Minden tincsed a beteg gyermekeknek örökre megmaradt.
Akkor még nem hittem, hogy otthonra találok benned,
Akkor még nem tudtam, hogy az életemben kell lenned.
S mikor engem mindenki elhagyott,
Akkor nekem az élet egy igaz barátot adott.
Nem is barát vagy te, sokkal-sokkal több annál,
Te vagy az, ki engem magamra sohasem hagytál.
Nehéz leírni, mit jelentesz nekem,
Testvérem vagy, a mindenem.
[fusion_widget_area name=”avada-custom-sidebar-trttveg” title_size=”” title_color=”” hue=”” saturation=”” lightness=”” alpha=”” background_color=”” padding_top=”” padding_right=”” padding_bottom=”” padding_left=”” margin_top=”” margin_right=”” margin_bottom=”” margin_left=”” hide_on_mobile=”small-visibility,medium-visibility,large-visibility” class=”” id=”” /]
