Testem börtönében oly nehéz élni,
Minden nap csak csodát remélni.
Aztán este, ágyamban újra ráébredni,
A csodát majd holnap kell remélni.

Mindig csak holnap, de csoda még nem történt,
Testem tovább hordja e szomorú lényt…
Nem tehetem azt, mit szeretnék nagyon,
Csak hiszem egyszer eljön az én napom.

Csak már eljönne, bár így lenne,
Az életem is könnyebben telne!
Nem lennék már a börtönbe bezárva,
Rátalálnék az igaz boldogságra!

Azt tehetnék, amit csak szeretnék,
S talán ép testben boldog lennék…