Már nem hiszek a csodákban,
S nem hiszek a boldogságban.
Sosem voltam boldog igazán,
S ha mégis, szinte rögtön tovaszállt.

Nekem nem jár a boldogság, úgy érzem én,
Bennem már rég meghalt a valós remény.
Talán mert lehetetlent kérek, vagy nem is tudom,
Nem tudok boldog lenni, hiába akarom.

Küzdenék a boldogságért, de hiába minden.
Szívem most is sajog legbelül, itt benn.
Csak egyszer találna meg az igaz boldogság!
S nem csak álom lenne, hanem a valóság!

Már nem hiszek többé a csodában,
Mert nem élhetek boldogságban.
S ha mégis rám talál az igazi boldogság,
Ez a vers sem lesz tán bolondság!