Hirtelen ötlettől vezérelve küldtem neked levelet,
A szívemet átjárta a reménykedő szeretet.
Nem hittem, hogy a levél tényleg célba ér,
De az eset valamiért mégis így történt.

Mi lesz most ezután?
Belém szeretsz egyszer tán?
Merre vagy most, mit csinálsz?
Talán más ajkat csókol édes szád?

Mióta nem láttalak, minden nap rád gondolok,
Mert bármi is történt, szeretlek nagyon!
Biztos kinevetnél, ha elmondanám mit érzek,
A szívem mélyén tudom, semmi esélyem.

De próbálkozik az ember, hisz’ mit tehet mást?
A remény hal meg utoljára, – ezt tartja a mondás.
Ha nincs nálad semmi esélyem, csak egyet kérek tőled,
Mondd el az igazat, és ne csapd be a szívem!