Csúnya tréfát űzött velem az élet,
Kerekesszékben kell ülnöm, amíg csak élek.
Elvett tőlem mindent, mi szép és jó lehet,
Nincs a világon olyan dolog, mivel pótolni lehet.

Ápolásra szorulok, akár egy kisgyerek,
Nincs más választásom, hát Istenem mit tegyek?!
Bármennyire is szeretném, nem tudok mit tenni,
Az életemet sajnos így kell leélni.

Mert ha nem fogadom el önmagam, mit érek el vele?
A szívem csak keserűséggel lesz tele.
Azzal pedig senkinek sem használok,
Hogy boldogan éljek, mindent megpróbálok.