Egy álmot imádtam, mondják nekem,
Hisz’ akit szerettem, nem is volt velem.
Egy kép volt, egy hang, ennyi volt Ő,
Ki megbabonázott, a gyönyörű nő.

Mégis úgy éreztem, Ő olyan más,
Ez most egy őszinte vallomás.
Soha senkire ennyire nem vágytam,
S úgy éreztem, Ő rá vártam.

Most, hogy tudom, Ő nem szeret,
Szomorúan hajtok fejet.
Fura így már visszagondolni,
Miért kellett szívemnek érte dobbanni?

Hisz’ titkon tudtam, nem lehet enyém,
S hiába volt bennem hiú remény.
Egy álmot imádtam, ezt mondják nekem,
Hisz’ akit szeretek, sosem fogja kezem.